Az Unione Calcio Sampdoria egy olasz
labdarúgóklub Genovából. A csapat neve két korábbi klub nevének
összeolvadásából keletkezett (Sampierdarenese és
Andrea Doria), valamint a két csapat egykori mezszíneit
is ötvözték (kék-fehér és piros-fekete) egy egyéni stílusban
(kék alap mezszín,fehér, fekete és piros csíkokkal).
A csapat jelenleg a Serie A-ban szerepel, ahol
az előző szezonban a 9., Intertotó Kupát érő
helyen végeztek. Stadionjuk a Luigi Ferraris,ami 36,536 néző
befogadására alkalmas, és amit a másik városbéli klubbal, a
Genoával osztanak meg. A két csapat közötti mérkőzéseknek
külön neve van, Derby della Lanterna.
A klub egyszer nyert bajnokságot, négyszer
Olasz Kupát (1985, 1988, 1989, 1994), egyszer KEK-et (1990).
Ezenkívül játszottak még UEFA-Kupa-döntőt is a Barcelona
ellen 1992-ben, ám ott hosszabbítás után 1–0-ra kikaptak.
A
kezdetek
A csapat elődjét,
a Ginnastica Sampierdarenese-t még 1891-ben alapították,
mely 1899-ben nyitotta meg futball-szekcióját. Szinte ugyanebben
az időben, 1895-ben alakult egy másik csapat is Genovában,
a Society Andrea Doria, később, 1946-ban alakult meg
a Sampdoria.
Az
Andrea Doriáról
Az Andrea Doria
nem vett részt a legelső olasz bajnokságban, csak 1903-ban
csatlakozott. Az első évek nem igazán sikerültek, ugyanis
a csapatnak 4 évre volt szüksége ahhoz, hogy megnyerje első
meccsét, rögtön a városi rivális, a Genoa ellen 3–1-re.
A csapat az
1910-11-es szezontól kezdte megmutatni, mit is tud valójában,
amikor a 4. helyen végeztek, a Juve, az Inter és a már említett
Genoa mögött a Piemonte-Lombardia-Liguria szekcióban.
Az
első világháború után
Az első világháború
után a Sampierdarenese már egyre inkább felnőtt a "nagy
testvér", az Andrea Doria mellé. Ám az első szezonban,
ahol egymás ellen játszottak, mindkét egymás elleni meccsüket
az Andrea Doria nyerte meg: 4–1-re és 1–0-ra, és később
ők lettek Liguria régió bajnokai is.
Az 1921-22-es
szezonnal kezdődően, az olasz bajnokság kettévált,
hasonlóan a két csapat közös történelme is. Eszerint a
Sampierdarenese a F.I.G.C. által szervezett variációban, míg
az Andrea Doria a C.C.I. által szervezett bajnokságban indult.
A Sampierdarenese
megnyerte Liguria régió bajnokságát, és ezután az elődöntők
következtek a csapat számára, és miután azt az akadályt is
sikerrel vették, következhetett a döntő, ahol a Novese
volt az ellenfél. A döntő mindkét mérkőzése
0–0-ra végződött, így következhetett a megismételt találkozó.
Sokáig itt is döntetlenre állt a két csapat, ám végül a
Novese, ha hosszabbítás után is, de nyerni tudott 2–1-re, és
ezzel a bajnokságot is megnyerte.
Miután a liga
ismét egy szervezés alatt futott, a két csapat közül ismét
az Andrea Doria lett az erősebb. Az 1924-25-ös szezonban találkoztak
legközelebb, amikor igen kiélezett küzdelmet vívtak egymással.
Az első meccsen a Doria nyert 2–1-re, míg a visszavágón
a Sampierdarenese nyert 2–0-ra, így először győzte
le városi riválisát. Ekkoriban a két csapatot a legtöbben
csak La Dominante Genova (Domináns Genova) néven emlegették.
A
második világháború után
A 2. világháború
után mindkét csapat részt vett a Serie A-ban, és hasonlóan a
korábbi állapotokhoz, még mindig a Doria volt a jobbik csapat.
1946. augusztus 12-én a 2 csapat összeolvadt, és megalapították
az Unione Calcio Sampdoriát.
A klub első
elnöke Piero Sanguineti lett, de később az ambíciózus vállalkozó,
Amedeo Risotto "kitúrta" őt a helyéről.
Ebben az időszakban a csapat edzője Giuseppe Galluzzi
volt. Innentől fogva a csapat a mai napig megosztva használja
a Genoával a Stadio Luigi Ferrarist.
A csapat az egyesülés
miatt, a két előd közti pártatlanságot kifejezvén, egy különleges
mezt alkotott. Ezek a Doria alap kék meze, középen fehér,
fekete és piros résszel.
Otthoni
és nemzetközi sikerek
1979-ben, amikor
a klub még a Serie B-ben játszott, a csapat egy olasz olajmágnás,
Paolo Mantovani kezébe került, aki rengeteg pénzt fektetett a
klubba, és aki 3 évvel később visszavezette a csapatot az
első osztályba. Újabb 3 év elteltével a Samp megnyerte az
Olasz Kupát is. 1986-ban a jugoszláv Vujadin Boskov került a
Samp kispadjára. Vele ismét kupagyőzelmet ünnepelhetett a
csapat 1988-ban, és ezzel kvalifikálták magukat a KEK-sorozatba,
amit majdnem sikerült megnyerniük, ám az utolsó akadályt nem
sikerült teljesíteniük, ugyanis 2–0-ra kikaptak a Barcelonától.
Egy évvel később már nem buktak el, ugyanis ezúttal a döntőt
is sikerrel abszolválták, mikor hosszabbítás után 2–0-ra
nyertek az Anderlecht ellen. Minden szezonra 1 kupa, gondolhatták
a Sampdoriánál, és az ezt követő szezonban, igaz nem a
KEK-ben, de ezúttal az olasz bajnokságban koronáztatott meg,
ugyanis az 1990-91-es szezonban 5 ponttal sikerült megelőzniük
az Intert.
Ekkor olyan nagyságok voltak a csapat tagjai, mint például a
kapus Pagliuca, Vialli, Mancini vagy Vierchowod, élükön Boskovval.
A következő évben ismét megvolt a lehetőségük, hogy
folytassák az 1 év-1 kupa termést, az UEFA-Kupa döntőjében
ismét a Barcelona volt az ellenfél, ám ezúttal sem sikerült
megverniük a katalán riválist.
Az ezt követő
időszaktól a Samp már jóval kevesebb nemzetközi meccset
vivhatott. Az 1994-95-ös szezonban KEK-elődöntőt játszhattak,
ahol mindössze 11-esekkel maradt alul az előzetesen jóval
esélyesebbnek titulált Arsenal ellen. Legközelebb az 1997-98-as
idényben jutottak ki a nemzetközi porondra, ám ez a szereplés
nem tartott sokáig, ugyanis rögtön az UEFA-Kupa első körében
elvéreztek az Bilbao ellen. Ezután egy hosszabb szünet következett,
és a 2005-06-os szezonban, épphogy lemaradva a BL-selejtezős
helyekről, ismét az UEFA-Kupában szerepelhetett a gárda.
Itt a legjobb 32 között a francia Lens állította meg őket.
Hanyatlás,
majd újjászületés
1993 október 14.-én
a klub addigi tulajdonosa, Paolo Mantovani hirtelen meghalt: helyét
fia, Enrico vette át. Enrico első szezonja alatt a csapat
Olasz Kupát nyert, valamint a bajnokságban is harmadikok lettek,
tehát nem volt ok a szégyenkezésre. A következő pár
szezonban azonban nagyon sok, az apja idejében még fontos
kerettag hagyta el az együttest, ám ezek mellett sikerült a
Mantovaninak legalább olyan kaliberű játékosokat igazolnia,
mint az elődök, ezáltal a csapat nem tűnt el a süllyesztőben.
A jó játékoskeret
ellenére a csapat 1999-ben kiesett, és egészen 2002-ig nem is
jutott vissza a legjobbak közé. Ekkortájt már az olasz olajmágnás,
Riccardo Garrone volt a csapat feje. Két, alighanem legfontosabb
lépése az volt, hogy általa újra pénz állt a házhoz,
valamint, hogy leszerződtette vezetőedzőnek Walter
Novellinot. 2003-ban jutottak vissza ismét a Serie A-ba, és rögtön
első szezonjukban a rendkívül előkelő 8. helyen végeztek.
A 2004-05-ös szezonban az utolsó pár fordulóban bukták el a
BL-selejtezős helyet az Udinesével szemben, így végül
csak az UEFA-Kupában indulhattak. A Samp a következő idényben
csak a csalódást keltő 9. helyen végeztek, így csak az
Intertotó-Kupában indulhattak.
A 2007-08-as
szezon mozgalmasan telik a gárda számára. Ismét versenyben
vannak a BL-selejtezős helyekért, talán a holtszezonbeli 2
nagy igazolás miatt, amikor előbb Vincenzo Montellát a Romától,
majd a balhés természetű Antonio Cassanot sikerült kölcsönbe
megszerzezniük a Real Madridtól.
